Eközben egy átlagos japán pályaudvaron…

King of Thorn 1. és 2. kötet

Az erősen közepes King of Thorn film után egy szerencsés véletlennek köszönhetően hozzájutottam az anime alapjául szolgáló manga sorozathoz. Már elég nehéz beszerezni mivel már régen kifogyott a nyomdából de szerencsére a “szállítómnak” sikerült szert tenni mind a 6 kötetre  amiket szépen havi 2 kötet lebontásban fogok megvásárolni tőle. Az első “turnus” ma érkezett meg. Ami először feltűnt az a kötetek minősége. A papír minősége és strapaállósága sokkal jobb mint amire számítottam. Látszik hogy sok energiát fektettek a kötetekbe amik így kivételesen jól néznek ki.

A rajzolokkal semmi gond. Olyanok amilyenre számítottam a rajzolótól. Technikailiag valahol a Chikyuu Misaki (2001) és a Shikkoku no Hana (2009) között van a rajz minősége. Már jobb mint a Chikyuu de a Hana- szintjét még nem éri el. (ami mellesleg valamiért nem jött be rajztechnikailag.)

Az alapszitu azoknak akik nem ismernék: Egy csapat önként jelentkező beteg embert lefagyasztanak re élve hogy mire felébrednek már lesz gyógymód. Amikor felébrednek az épület kihalt, furcsa tüskés növény nőtte be valamint furcsa vérszomjas lények bolyonganak a kihalt folyosókon.

(A következő leírás nyomokban manga és anime spoilereket tartalmaznak.)

Az első két kötet alapján nem hiába nyerte el a legjobb Túlélő horror manga díját 2007-ben. (Remélhetőleg majd Highschool of the Dead is nyer majd egyet. 🙂 ) Rendkívül pörgős és intenzív a manga, egy pillanatra sem nyugszik meg a sztori ahogy hőseink kétségbeesetten próbálnak kijutni a felszínre. A szereplők nem félistenek szóval ők is egyre jobban leamortizálódnak, egyre jobban kifáradnak ami még jobban ráerősít a hangulatra. Kivétel talán Marco aki némileg a félisten szintet pedzegetve elég hihetetlen dolgokat is túlél ahogy tetovált Kratosként zúz le 1-2 combosabb szörnyet.

A szörnyek: Míg az animében talán ha 2-3 féle lény volt ( és főleg azok is ilyen bikaszerű izék ) a mangában hihetetlen gazdagság van ezen a téren. Érezzük hogy egy ki tudja mennyi idő alatt kifejlődött komplett ökoszisztémába tenyereltek bele hőseink ahol minden az új “természeti” környezet része.

A bikalények csak a 2 kötetben tűnnek fel de nem ők a döntő tényező bár az egyik letört szarvú egyeddel ( aki az animében is feltűnt ) egy izgalmas bossfightot nyom le Marco így a lény tulajdonképpen tekinthető a 2. kötet minibossának.

A történet már az első két kötet alapján is klasszisokkal jobb és izgalmasabb mint az animében, ami csak nyomokban vett át dolgokat a mangából. Az animében erőltetett Csipkerózsika hasonlatnak szerencsére itt nyoma sincs és a karaktereket is jobban megismerhetjük akik ezáltal szerethetőbbé válnak, míg az animében Kasumin kívül kb senkiről sem tudtunk meg semmi biztosat. A történet más és szerintem sokkal érdekesebb irányban halad így megéri majd elolvasni azoknak is akik látták az animét.

A következő két kötetet majd a jövő hónapban veszem meg és persze majd arról is beszámolok.

Mennyire igaz…